|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 49 találat | lapozás: 1-30 | 31-49 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Muzsnay Magda 2002. szeptember 24.Szept. 21-én Szovátán Reményik Sándor emlékünnepséget rendezett az EMKE, a Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány és a Reményik Sándor Jótékonysági és Művelődési Egyesület. Negyedik alkalommal került sor ilyen rendezvényre. Kezdődött Kolozsváron, rá egy évre Borberek-Óradna volt a színhely, ezt követte Pécs városa és most Szováta adott otthont az emlékezőknek. Az előadók között volt Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Anyanyelvi Konferencia elnöke, és Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője. Reményik Sándor kultuszáról, valamint Reményik és az ifjúság kapcsolatáról értekeztek. Régen vonzott ilyen teltházat irodalmi műsor Szovátán. /S. Muzsnay Magda: Reményik Sándorra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./2002. november 18.Elhunyt Halász Anna /Nagyvárad, 1928. jan. 6. - Bukarest, 2002. nov. 15./ MÚRE- és Aranytoll-díjas újságíró, színi- és filmkritikus. Lánygyerekként került Nagyváradról Bukarestbe, az akkori Romániai Magyar Szóhoz, sokad magával. Később A Hét munkatársa volt. A fordulat után szabadúszóként rendszeresen jelen volt a Román Rádió bukaresti magyar adásában, cikkeket közölt az RMSZ-ben és másutt. /Gyarmath János: Búcsú Halász Annától. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./ Mindenhez hozzá tudott szólni, irigylésre méltó volt olvasottsága. Elbeszélései tették hitelessé a holokausztból átmentett zsidó kultúra értékeit. Januárban töltötte volna a 75. életévét. /S. Muzsnay Magda: Halász Anna (1928-2002). = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./2002. december 9.Zoltán Katy 1980-ban mutatkozott be először festményeivel. A mostani jelentkezése Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában sorrendben a 15. Utoljára a Korunk Galériában találkoztunk munkáival. /S. Muzsnay Magda: Zoltán Katy képi világa. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./2003. május 20.Székelyhidi Ágoston író, publicista, a Páskándi Napok irodalmi tanácskozásán Szatmárnémetiben három magyarországi művelődési szervezet és egyesület, az Erdélyi Szövetség, a Rákóczi Szövetség és a Tokaji Írótábor nevében jelképes elismerést adott át. Ez a három szervezet elsősorban a Kárpát-medence szellemi életének összefogásán munkálkodik. "Úgy gondoltuk - mondotta Székelyhidi Ágoston - itt, Erdélyben az EMKE három vezetőjét illeti meg az első ilyen elismerés. A Lánchíd avatásakor készült úgynevezett hídpénz mostani ezüst-érem változata, amit magammal hoztam, a Lánchídé, amely nemcsak Pestet és Budát kötötte össze, de jelképesen a Kárpát-medencei magyarság összetartozását is kifejezi". A szervezetek megbízásából a Tokaji Írótábor elnöke Dávid Gyulának, Kötő Józsefnek és Muzsnay Árpádnak nyújtotta át az elismerő kitüntetést. /S. Muzsnay Magda: Ezüst Hídpénz három EMKÉ-snek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./2003. július 11.Hetedik alkalommal került sor a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, az Erdélyi Közművelődési Egyesület és a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület szervezésében a Szilágyi Domokos Napokra. Az irodalmi tanácskozások, megemlékezések, koszorúzások Szatmárnémetiben, Nagysomkúton és Batizon zajlottak. Szilágyi Domokosnak Szatmárnémeti iskoláinak városa, Nagysomkút születésének helye, míg Batizon 1955 és 1960 között a református parókia nyújtott számára otthont. Az idei Szilágyi Napokon koszorúztak többek között: Szabó Vilmos államtitkár, Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke, Kötő József, az EMKE országos elnöke, Ilyés Gyula és Ludescher István Szatmárnémeti, illetve Nagybánya polgármestere. Szatmárnémetiben irodalmi tanácskozás zajlott Sajtóértekezlet II. címmel Szilágyi Domokosról és költészetéről az ezredfordulón. Fátyol Rudolf hegedűművész, a Filharmónia igazgatója, Bartók Béla Hat magyar népdalát és Hat román népi táncát adta elő. A háromnapos program meghitt, családias hangulatban zárult a Szatmárnémetitől alig néhány kilométerre fekvő Batizon. /S. Muzsnay Magda: Szilágyi Domokosra emlékeztünk. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./2003. július 29.A Brassói Írók Társasága a 2002-es esztendő Életmű díjával tüntette ki Lendvay Éva költőt, műfordítót, újságírót. Lendvay Évának több verseskötete (Bájoló ének, A második kérdés, A földtől a homlokzatig, Felszálló füst) és versfordítása jelent meg. /S. Muzsnay Magda: A Cenk álma. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./2003. október 25.Elhunyt Gergely István (1948- Kolozsvár, 2003). Húsvét vasárnapján ült utoljára mikrofon elé. A kolozsvári rádió hangszalagtárának őre volt, csak a zenedarabok megtalálása, kiválasztása volt a feladata. Saját kérésére vette át kollégáitól a zenés üzenetek továbbítását. Magyar-német szakos diplomával a zsebében versenyvizsgázott 10 évvel ezelőtt a Donát úti stúdióban. Avatott szerkesztője volt az operett- és opera-összeállításoknak. /S. Muzsnay Magda: In memoriam Gergely István (1948-2003). = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./2003. október 28.Muzsnay Magdát a pályán töltött több mint 50 év eredményes munkájáért a Kulturális Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki elnöki rendeletben Ion Iliescu államfő. Objektív okok miatt azonban a díjazott nem vehette át személyesen az érdemrendet. A Román Rádió közelgő 75 éves "születésnapja" alkalmából a rádió nagy nevei közé tartozók közül több mint negyven rádiós vehetett át munkásságát elismerő dokumentumot. A Kolozsvári Rádió szerkesztősége külön is ünnepelt, a munkatársak pezsgős koccintással köszöntötték Muzsnay Magdát. /Farkas Imola: Elnöki kitüntetést kapott Muzsnay Magda. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./2003. november 7.1989 után tovább dicsérgettek egyes illegalista kommunistákat, ezért 1993-tól Nagy László kénytelen volt ezt-azt egyoldalúan cáfolni Luca László, Balogh Edgár, Méliusz József, Gaál Gábor és Gáll Ernő esetében. Fey László vádolta Nagy Lászlót, hogy véleménye túl határozott. Ez igaz, ismerte be, hisz ezt kizárólag az illegális kommunisták írásaira, emlékirataira alapozta (Nagy István, Balogh Edgár, Kacsó Sándor, Robotos Imre, Méliusz József stb.), Gaál Gábor esetén Tóth Sándor könyveire is. Nagy László mentségére elmondta, hogy audienciát kért a fenti illegalistákkal kapcsolatban (levél útján) pl. Balogh Edgártól (majd fiától), Gáll Ernőtől, Dávid Gyulától, Lászlóffy Aladártól, Bodó Barnától, Bodor Páltól stb., sőt Muzsnay Magdától is. Ki udvarias, ki udvariatlan levélben utasította el. /Nagy László: Egyoldalúság. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./2003. november 29.A Csongrád megyei Mindszent küldte el üdvözletét és virágkoszorúját a távoli Ady-falvára. A zarándokló kis csapatot Benák Katalin, a helyi Könyvtár és Múzeum igazgatója vezette. Elmondta, hogy a Kárpát-medencében 17 elő- és utóneves Mindszentet számlálhattunk meg egykor. Ezek közül ma is több mint 10 Mindszentet emlegetnek. A települések nevüket a Mindszentek tiszteletére szentelt templomokról kapták. Magyarországon, Romániában és Szlovákiában találkozhatunk "mindszentes" helyekkel. A Csongrád megyei Mindszenten rendezték meg a Kárpát-medence első találkozóját az elő- és utónevek birtokosaival. Majd ismét összejöttek Budapesten, a Magyarok Házában a testvértelepülések, akkor jelen volt az erdélyi Érmindszent küldöttsége is. /S. Muzsnay Magda: Testvértelepülésről is érkeztek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./2004. február 28.Úz Bence esetei Ilyen címen jelentette meg a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó a Marosi Ildikó által összeállított kötetet. A szerkesztő a Keleti Újságban folytatásokban felfedezte Nyírő József Úz Bence történetét. /S. Muzsnay Magda: Kis (Nyírő) könyv. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./2004. március 3.Tavaly novemberben lett volna a Nagybányán élő Dudás Gyula festőművész első kolozsvári bemutatkozása, azonban a művészt az előző napon szívroham érte. A nagybányai magyar festők április első napjaiban terveznek egy megmérettetést. Más-más műfajban dolgozók, különböző generációk mutatkoznak majd be Kolozsváron. /S. Muzsnay Magda: Dudás Gyula ígérete. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./2004. március 31.Nagyváradon a színházbarátok Kiss-Törék Ildikót, a Kiss Stúdió igazgatóját és férjét, Varga Vilmos művészeti vezetőt, Románia egyetlen kisebbségi magánszínházát köszöntötték fennállásának 10. évfordulóján. Legutóbbi bemutatójuk, a Wass Albert életműve alapján szerkesztett Üzenet az otthoni hegyeknek című színpadi játékuk egy esztendő alatt 80 előadást ért meg. A Kiss Stúdió emellett a Kárpát-medencei Stúdiószínházak Fesztiváljának szervezője. Eddig két alkalommal zajlott több nyelven Középen a színész mottóval. Most következett volna a 3. seregszemle, de nem sikerült pénzt szerezni. /S. Muzsnay Magda: Adjon Isten békét, kedvet! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./2004. augusztus 7.A világon egyedülálló vállalkozást valósított meg a kolozsvári Magyar Opera és a Gyulai Várszínház: az összes Erkel-opera bemutatását. A sorozat 1991-ben kezdődött, és az idén, 2004-ben ért véget. A Hunyadi László bemutatását követte 1992-ben a Bánk bán, majd 1993-ban a Brankovics György. Kétévi szünet után következett az István király színrevitele, 1998-ban a Névtelen hősök, 2000-ben a Bátori Mária, 2002-ben a Sarolta került műsorra, most pedig a Dózsa György. A tudományos ülésszak témája: Erkel Ferenc operái. Előadást tartott többek között a Erkel-operákat Kolozsváron színpadra segítők közül Laskay Adrienne karmester, karigazgató, a nyolc opera előkészítéséről Simon Gábor igazgató értekezett, a dramaturgiai feladatokról Hary Béla karmester beszélt. Kiállítás nyílt Gyulán "Nyolc Erkel opera Gyulán" címmel. – Tallián Tibor volt lett a kezdeményezője az összes Erkel-opera megjelentetésének. /S. Muzsnay Magda: A kolozsvári Magyar Opera háromnapos jelenléte Gyulán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./2004. augusztus 30.A bánffyhunyadi Kós Károly Kulturális Egyesület háromnapos rendezvénysorozattal emlékezett Kós Károly építészre, íróra. Bánffyhunyadon Szentimrei Judit néprajzkutató valamint Essig Kacsó Klára, a zsoboki alkotótábor vezetője tartott előadást. Kerekasztal-beszélgetést tartottak azokkal, akik személyesen ismerték Kós Károlyt, melyen részt vett Kötő József, az EMKE elnöke, Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője, S. Muzsnay Magda rádióriporter. Szrága Zoltán, a Kós Károly Kulturális Egyesület elnöke ismertette az egyesület tervét, Kós Károly Művelődési Központ építését Bánffyhunyadon. Banner Zoltán megnyitotta a zsoboki alkotótábor műveiből rendezett kiállítást. /Péntek László: Kós Károlyra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./2004. szeptember 10.75 éves korában, rövid szenvedés után elhunyt S. Muzsnay Magda /Szatmárnémeti, 1929. dec. 19. – Kolozsvár, 2004. szept. 9./ rádióriporter, szerkesztő, a Kolozsvári Területi Rádióstúdió magyar szerkesztőségének alapító tagja, 1985-ös nyugdíjazása után külső munkatársa. Tudósításai, riportjai a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában hangzottak el, a Bukaresti Rádió magyar szerkesztőségének rendszeres tudósítója volt. A Stúdió Aranyszalagtárában levő felvételeknek mintegy fele az ő nevéhez fűződik. Jobbára művészeti-művelődési tárgyú cikkeivel jelen volt az írott sajtóban és a tévés műfajok között is otthonosan érezte magát. Ötvenéves pályafutása utóbbi éveiben munkáját a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete életműdíjjal, a Magyar Rádió nívódíjjal, az EMKE Janovics-díjjal, Románia Elnöki Hivatala pedig magas állami kitüntetéssel ismerte el. Temetésére szept. 11-én lesz a Házsongárdi temetőben. /(Rostás-Péter István): Elhunyt Muzsnay Magda. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./2007. november 16.Dáné Tibor Kálmán elmondta: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) közelebbi célja a Szabédi Ház kulturális központtá fejlesztése, az emlékház tevékenységének láthatóvá tétele, a hagyatéki állomány gyarapítása, a központ „élővé tétele”. Tervezik egy Közép-Erdélyi Művelődési Intézet létrehozását, amelynek központja a Szabédi Emlékházban lenne, ahogyan jelenleg az EMKE központjának, illetve a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon műhelyének is otthont ad a létesítmény. A művelődési intézet elsősorban Közép-Erdély szórványterületeinek közművelődési tevékenységét fogná össze. A Szabédi Emlékház célja az 1918 utáni erdélyi/romániai magyar irodalom kutatásának elősegítése, olyan gyűjtemény kialakítása, ahol megőrizhetők és hozzáférhetővé tehetők a különböző írói hagyatékok. A Szabédi-anyaghoz járult a Balogh Edgár- (1996), Méliusz József- (1998), Kacsó Sándor töredék-, Nagy István (1998)-, Engel (Köllő) Károly (2002) könyvtára. 2005 nyarán Muzsnay Magda kéziratos és hanganyag gyűjteménye került a Szabédi Emlékház birtokába. Párhuzamosan egyes töredékes, illetve teljesebb kéziratgyűjtemények is bővítették az állományt. A Szabédi Estekre novembertől havi rendszerességgel kerül majd sor. A sorozatnyitó november 21-én lesz, akkor bemutatják Szabédi László naplófeljegyzései (Diárium), önéletrajzai, válogatott levelezése /Komp-Press, Kolozsvár/ című kötetet, amely a Szabédi Emlékház dokumentumaiból álló sorozat első darabját. Farkas Wellmann Endre az Erdélyi Közművelődési Egyesület www.emke.ro címen elérhető új honlapjáról elmondta: segítségével könnyebbé és élővé válik a kapcsolattartás a társ-szervezetekkel, fiókszervezetekkel. /F. I. : Szabédi Estek hamarosan a Szabédi Emlékházban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./ „Szeretnénk láthatóbbá és ismertebbé tenni munkánkat, ennek érdekében honlapunkat is útjára bocsátjuk” – tájékoztatta a sajtót november 15-én Dáné Tibor, az EMKE ügyvezető elnöke. /N. Cs. : EMKE-honlap. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./2015. február 2.Művészetek párbeszéde az emlékezés jegyébenKiállítás és költőportré a Stars Galériában Az emlékezés jegyében telt a Farkas utcai Stars Galéria szombat délutáni rendezvénye, amelyre az Essig és a Kacsó családok tagjait, valamint jóbarátaikat hívták meg a házigazdák, Essig József és Essigné Kacsó Klára. A képzőművészet, az irodalom és a zene sajátos párbeszédére épülő, Egyed Emese költő, irodalomtörténész által kiterjesztett családi találkozónak nevezett eseményen elsőként a száz éve született Kacsó Béla festményeiből nyílt kiállítás, majd a költészet és a muzsika nyelvén folytatódott a társalgás. Visszaemlékezéssel indította méltatását Németh Júlia műkritikus: első rádiós élményei fűződnek Kacsó Bélához, még újságírói pályája kezdetén, Muzsnay Magda lakásán látta az egyik portréját. „A hétpróbás rádiós kolléganő” biztatására elhatározta, hogy felkeresi a festőművészt, és interjút készít vele. Kedves fogadtatásban volt része, beszélgetőtársa igyekezett segíteni az akkor még kezdő, bátortalan rádiósnak, aki évtizedekkel később is szívesen idézi fel a látogatás hangulatát. Németh Júliának már akkor, a Május 1. utcai műteremben lehetősége nyílt megtapasztalni Kacsó Béla vendégszeretetét, nyitottságát, munka- és természetszeretetét, amely egész életét, művészi pályáját egyaránt meghatározta. Az alanyok jellemét is tükröző művészi portrék mellett a művész valósághű, részletekbe menő, precíz megfigyelések alapján készített más munkáira is utalt beszédében a műkritikus (kolozsvári terek, épületek, enteriőrök), kiemelve továbbá az egykori Szopos-tanítvány alkotásainak dokumentumjellegét is. F. Zs. Szabadság (Kolozsvár) 2016. augusztus 6.Horváth Arany: Miért gázolták halálra Horváth István írót?1997. július 5. Kézdivásárhelyen KIRÁLY KÁROLLYAL több kérdésről beszélgettünk, többnyire arról, ami kimAradt az első könyvéből, vagy amit bizonyos személyekkel kapcsolatban még nem illő megírni, így jutottunk el édesapámhoz, akiről a következőket mondotta: – Édesapádat 1970-ben ismertem meg személyesen, miután súlyos betegsége után felhívtál telefonon, hogy segítsek bejuttatni a kovásznai szívkórházba. Hogy nyugodtan, kényelmesen érezze magát, hogy elhúzódhasson verset írni, a pártgazdasághoz tartozó gerendavillában helyeztem el. Ha jól emlékszem, a földszinti 8-as szobában volt először. Nagyon gyakran látogattam – már amennyit megengedett akkoriban az időm. Áldott jó ember volt, szerettem beszélgetni vele. Amíg másoktól elfordultam, egyre jobban esett édesapád atyai szeretete, bölcsessége, mert tisztán látta azt a kificamodott világot, amiben éltünk. Pontosan felmérte a küzdelmemet. Horváth István emléke kiemelkedő! Ha te is emlékszel... egyszer együtt voltunk és a magad módján túl kényes kérdéseket feszegettél a nyitott teraszon, Pista bácsi az ujjával jelezve kicsit megfenyegetett, hogy hallgass. 1971-ben azt kérdezte: – Karcsi fiam, ezzel a fiatalos hévvel felméritek-e, hogy mit tesztek helyesen? Féltelek titeket itt, Kovászna megyében. A hegyen túliak lábujjhegyre állva figyelik minden mozgásotokat. Nehogy az író, költő „gyermekek”, Farkas Árpiék bajba jussanak veled együtt. Én viszont tudtam, hogy azt a korszakot ki kell használni Kovászna megyében. Ki is használtuk. A hetvenes években éppen Horváth István barátsága és magatartása is meggyőzött, megerősített abban a hitemben, hogy be kell fejezni a megalkuvó, bólogató politizálást, ha meg akarok mAradni embernek és magyarnak. Ezt folyton megvitattam Pista bácsival, és ő, bár egyfolytában óvott, mégis egyetértett velem. Mondjam ki: szinte egyformán gondolkodtunk. Amíg mások tömegesen elhagyták az országot félelmükben, én szembeszegültem a hétfejű sárkánnyal. H. I. barátsága ebben erősített meg, kegyetlen küzdelmemben soha nem tagadott meg. Azt tudtuk, hogy lehallgatnak, igyekeztünk a kovásznai találkozásainkon óvatosak lenni, de mindenképpen a Securitate fókuszába került. És még egy dolgot tudni kell: a szeku sokkal jobban tartott a következetesen szívós költőktől, mint némely, külföldet járó, nagyhangú magyarkodótól. Felső-Háromszéken édesapád nagy tekintélynek örvendett. Meghívták iskolákba, művelődési házakban találkozott az emberekkel. Szavának súlya volt. Érdekességként elmondom, hogy a megyei Securitate parancsnoka, Hanches János nagy tisztelője volt Horváth Istvánnak, ő vigyázott a költőre ahelyett, hogy csak megfigyeltette volna. Lehet, hogy ez is hozzájárult a leváltásához? Az öreg sokszor arra figyelmeztetett, hogy ne lógjak ki a sorból. Azt is mondta, hogy az író ne politizáljon tételesen, az írónak viszont látnia kell, hogy a politikus jól politizál vagy rosszul. Egyszer így szólt: – Karcsi fiam, te szinte naponta szemet szúró tettekkel állsz az ellenség elé. Igen, így mondta 1971-ben: ellenség. Amit nem felejthetek, igyekezett a funkciómtól félteni. Arra is ügyelt, nehogy beszélgetéseinkkel hozzájáruljon leváltásomhoz. De amikor bedobtam a törölközőt, megértett. Őt elgázolták. Én élek. Ezt a forgatókönyvet írták meg, és egyik sem véletlen. Húsz évvel Horváth István halála után, 1997. január 17. A Kolozsvári magyar rádió riportere, Muzsnay Magda és Essig József operatőr tért vissza Magyarózdra, az író nyomába. A riporter MIHÁLY FERENCET, édesapám első unokatestvérét emlékeztette az elhunytra, és így került sor arra a vallomásra, amit eddig nem mert megtenni sem ő, sem más a faluban. Az interjú után én is kikérdeztem nagybátyámat. Részletesebben beszámolt a történtekről, különösképpen hangsúlyozta, hogy édesapám titoktartásra kérte fel, nem akarta, hogy tudomásomra jusson, hogy őt figyelik. Mivel párton kívüli voltam, állandó bizonytalanság fenyegetett. Édesapám attól félt, hogy kitesznek a Művelődéstől, ha valahol szót emelek. – Elég rendszeresen járt ki Ózdra egy magyar belügyes, Kerekes ezredes – mesélte Ferenc bátyám. – A falu férfinépétől érdeklődött Pista után, jól megijesztette az öregebbjét, nekem csak a bátrabbja merte elmondani, hogy mit kérdezett. Házamnál evett, ivott az a tiszt, nem mutatta, hogy rossz szándékú, mivel magyar volt, lehet, hogy ennél fogva rendesebb volt velünk. Sok mindenről beszéltünk, de főleg ő kérdezett. Pista bácsiról nem érdeklődött. Vagy ha igen, akkor nem olyasmiről, ami gyanús lett volna nekem. Én nem mertem belebonyolódni az ő bajába, tudtam, amit tudtam, s aggódtam bátyámért. Na, de Pista bácsit én olyan megfontoltnak, okosnak ismertem, hogy gondolni sem mertem arra, hogy ezek mégis bekerítik valamivel. A faluban volt Securitatés megbízott. Nem vettük komolyan, olyan aljaember volt, akinek nem volt tekintélye. Pénzért tette. Ahogy hazajött bátyám, nemsokára megindult a faluban, jött s ment. Horváth István távozása után végigjárta a falut. Arany után is érdeklődött valakitől egyszer. Ez a feladata – gondoltam –, ezért kapja a fizetést. 1977. január 4. Amikor elgázolta bátyámat a részeg szekustiszt, a temetés előtti nap valósággal elárasztották a falut a securitatésok. Felfegyverkezve, minden utcánál egy-egy kapunál megállt a katonai autó. Nem volt elég a mi bánatunk, a faluban riasztó félelem dúlt, hogy vajon mit akarnak a temetésen? Marosvásárhelyről megérkeztek a legmagasabb hivatalos belügyi szervek. Amíg megérkezett a halottas menet, kivonultak a temetői útra, közvetlenül a temető mellé állottak a kocsikkal. A tor után sem mentek el, úgy hajnalban hallottuk, hogy vonulnak ki a faluból. Utána, bár biztosan látták s tudták, hogy kik beszéltek a sírnál, mégis kikérdezték a férfiakat, hogy ők miről tudnak többet? Nem telt el egy hónap, és megint kivonultak a faluba. Egyik tiszt elkérte a szülőház – most emlékház – kulcsát. Behatoltak és mindent, de mindent felkutattak. Arra voltak kíváncsiak, hogy vannak-e magyarországi titkos anyagok? Engem külön kérdőre fogtak, hogy itthon mit dolgozott, kivel találkozott Pista bácsi, és még járt-e itt Király Károly, találkoztak-e ezen a helyen Pista bácsival. Megfenyegettek, hogy mondjam meg az igazat, mert ha nem, felelni fogok a törvény előtt. Rettentő idegesen folyt a házkutatás, bár az elején nem konkretizálták, hogy pontosan mit keresnek. Engem minduntalan kérdőre vontak, válaszoljak kérdéseikre, az igazat mondjam, mert ha nem, a törvény előtt fogok felelni. Erre azt válaszoltam: „amit mondok, azért felelősséget vállalok. Ebben a házban tudtommal nincs olyasmi, ami után kutatnak”. Lassan kiderült, hogy az író rendszerellenes írásait keresik. Azért voltam biztos a dolgomban, mert ha volt is ilyen írása bátyámnak, azt nem hozta haza, volt annak jobb helye is, ahova elrejthette. De a tisztek csak még jobban fenyegetőztek, hogy ne tagadjam, mert én biztosan tudok az ilyen írásokról. Csak azt erősítettem: ilyen iratokat nem találnak, és én nyugodt vagyok, mert ha igazságos úton járnak, nem emelhetnek ellenem vádat. Csak ha igazságtalanságot cselekednék, akkor vádolhatnak meg valamivel. Elmentek. Nemsokára újra megjelentek, a férfiakat külön-külön hívták magukhoz, és faggatták őket, hogy kiket ismertek a temetésen, akik nem idevalók voltak? Ekkor már megijedt a falu, szinte futva érkeztek hozzám panaszkodni. Bennem az első pillanattól felmerült a kérdés, illetve tudtam, hogy szándékos gyilkossággal és nem véletlen halálesettel állunk szemben. Pista bácsi a halála előtti években elmondta nekem, hogy általában a magyar értelmiségieket megfigyelés alatt tartják, és már nem is egyszer észrevette, ha valahol megjelenik, akkor követik. A családban ezt senkinek nem mondta rajtam kívül. A leányát rettentően féltette. Arany is olyan erélyesen kimutatta az ellenérzését a diktatúrával szemben, hogy az is elég lett volna a családnak. Pista bácsi átlátta az én lelki világomat, és, mint egész életünkben, tudta, hogy hol kell elmondania a titkát. Akár én kerestem fel Kolozsváron, akár ő jött haza, az én színvonalamhoz leereszkedve megérttette velem a dolgok lényegét. Egymás titkait csak mi tudtuk, és tanácsaival megértette velem, hogy mikor hogyan viselkedjem, hogy fennmAradjak, hogy lehetőleg mi fennmAradjunk. Itthon a Pista bácsi megfigyelője mindent jelentett, különösen, amit nekünk nyilvánosság előtt mondott el. Furcsa dolog – hányszor elgondolkozom ezen –, ez a csendes bölcs jóember konokul magyar volt. Kiharcolta az ásatásokat a Dégi csupon, ahol az avar temetőt feltárták. A gyűjtései, azok magyarázatai mindig visszanyúltak őseinkhez. Rákosi tiszteletes úr is sokat volt vele, ők okosabban elbeszélgettek, nem tudom, hogy ő ezekről a belső dolgokról tud-e valamit. A változás után az ezredest még egyszer láttam Vásárhelyt. Köszönt és sietett tovább. Én nem vagyok olyan ember, hogy másnak bajt csináljak, de bátyám haláláért még valakinek felelnie kell. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) lapozás: 1-30 | 31-49
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
